Válasz

Valóságos? A lélek vétek vésett falába kapaszkodni, s vak bottal botorkálni a mába… Valóság?

Valami súly tűnik, a tövis mit érzett csak fantom martalék. Ott volt tán valaha is?

Keservben koldult külső áldásért, de sehol sem lelte. Száraz sivatag lett… e Változás mindig életet hoz!

Tolonganak az új síkok, sebesen robognak, alig látni mit takar. Belül a vadat lassan elcsitítja a pillanat heve, s koldusbot nélkül hull az ölébe Szerelme.. maga az Élet….

Őrület

Az Őrület teszi az embert Emberré.. Hisz értelem egy csöpp annyi sincs, csak mit belül kreál a semmi. A bizonyosság látszata a bizonytalanban.. ócska luxus.
A káosz volt az örök rendszer Ura, e tudat felfogni képtelen! Sokaságba, mások képébe veszve bolyong a horda.. az Őrültet meghurcolva, trófeába foglalják ön nyomorukat…
Az állandóba szerelmesen belefullad minden mi él. Rácsodálkozni arra mi Van, oly nehéz.. és lélegezni így...
Értelmetlen.. Birkák aludjatok.. örökké! Látni a látszatot Én sosem fogom.. csak az Igaz érdekel!

Hold&Nap

Eltűnni a Hold örök tükrében, s a Nap tettes tolvaj táncát járva, egyesülnek az örökben.

Gyilkos hazug holtak jártok s keltek, de mit táplál lelketek, ha az álom örökében nem érzitek mi a való tudás?! Belegondolni magad, s testében áramlani könnyben és kétségben épp oly üdítő, mint tompán a ködben pördülni, ékes mosollyal.


Kényes e világ! Óva táncban, kavargó lombokban egyesülve, álmodni a mát s az idő folyamát. Csak ez kell!!

Akarat

Mondd erőlködik e a szél ha fúj? Mikor a levél könny nélkül elhull? Önmagam börtöne vagyok! Magam okoztam, mi fájdalmat adott. A Birtok súllyal borít, de a Szeretet türelemre tanít. Mozdulni akarva nem lehet, a lánc lomha lényem. Boldog ki szabad vággyal, gyerekként mosollyal szeret, megváltja magát, az embereket!

Folytókötél....

Amit birtokolsz birtokba vesz, mosolyban fuldokolsz kéred, de nem ereszt..
Ólom hátad.. láncon lábad.. sikoly szádon.. Élet, így nem látni!
Oh Szent Rabiga... róna jósa se könyörül e sorson.. a jövő egy.. sorvadó kerted majd eleped...
Elmúlik a csillogás, haldokló tekintet, minden mi oly Igaz volt.. mára csak legyint.. oh már megint?
Tövistóga billog, micsoda móka.. mondd, megérte ráülni a lóra?
Csak egy sóhaj kell, elül, hogy ne üssön az ostor legbelül.. vágyott kétség szívbe karó.. ettől esendő a halandó..Szerelem?... Kérdi: Hol van az illat? Hol van az ihletem?
Magamban is lélegezni csak egyedül, nem azzal..Pátoszi Álombéli halmazzal...
s te kései pióca pusztulj a porba, vérem szívni ne merd... dögölj kártékony horda!!!
Trójai tánc, mocskos románc múlandó..az Élet a Szerelem nem pedig a Halandó.
Kecses Páva s Ékes Angyal, azért ne elégedj meg magaddal.. ragadjon el a pillanat, s e Vadat ékesítsd gondolattal!