Némák kora
Itt
a kép az úr, puritán, nyers, kreált valóságában. A szurokfelszínen, sok
túlbuzgó mártír lesi a sekélyes Úr minden rezdülését.
Az
Úr bűzös selyemfüggönybe burkolja azon keveseket, akik önnön imádatukba
vesztek. Mindezek ellenére csodálatra méltó kisközösség. A szuroktenger
tetején aranytálcán úszva, sikerrel tettetik a kicsiknek a jólét
látszatát.
Színes álmokat vetítenek eléjük,
és a tömeg szüntelen éljenzik. Gondolat írmagja sem születik. Hasztalan
az ellenállás, az aranyba burkolt kötél, szorosan a kicsik nyaka köré
fonódik, majd lassan magával rántja a többit is.
Szuroktető vagy szurokerdő egyre megy, aki e bűvölet rabja, előbb vagy utóbb elmerül…
