Szenvedés

Lám az ember, itt van, önmagába zárva, számtalan

elvárással. Miért olyan nehéz csak lenni,

egyszerűen, tapasztalni, megélni?

Körbevettük magunkat az elvárás és veszteség

falaival. Ha valami jót tapasztalunk, a félelem

mérgezi a lelkünket tovább.

Örülni, tisztán, könnyen, mint a lélegzet. Vajon létezik ilyen felhőtlenség?

Talán nem csalódunk másokban, nem szükségszerű pofonnak megélni, ami

történik az egyszerűen, csak van.

A fájdalom ott lakozik a csalódásban, elkerülhetetlen,  de minek szenvedünk? 

Vajon őrültség azt gondolni, hogy a fájdalom szükségszerű, előfordul, de a szenvedés nem szükséges?