Birtok balga bódulat, martaléka mímelt még-idő. Hajlani a
Szerető, szólni képtelen! Hisz nem ő szól, múmia egy halott lélegzeten.
Folytotta folyó dühe s somolygó saroktüze. Tenni akart, épített hát óvó kemény
falakat.
Csodálta mi övé, öntött aranyat a gyémántra, de silány
utánzat lett mi gazdag volt egykoron. Gulág kapu s sorra fedi a halálos korom.
Hitvány e tett! Virágból martalék, börtön birtoka, s bűzös rothadás a feltétel,
nem tűnik soha.
Birtok börtön, mi nem Szeretet csak mímelt múmia vállán
gyászos kerevet. Múltat cipel, munka minden perce. Adni szabadon mint egykoron,
többé már nem szeretne!
Kerengő bú, birtok a te neved, aki így tesz tompa tébolyult
nem érdemel szerelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése