Smaragd Éden

csak, Tudod!

Bizonyos, érzed, és lassan Tudod,

része a mának, gyógyítja a múltad.

Jövő nélkül, ha szakadék a bizonyosság,

akkor is Ő kell!

Téboly, valóban!

Mintha te lennél,

beleolvadsz a karjaiba,

Tudod, csak itt van a helyed.

Akár meg is halhatnál,

meg is halnál érte!

Mindenem, Csoda valóm,

menedék a Lelke,

az én Drágakövem.

Csodálom, szeretem, mindenhogy,

Gyöngén idegesen,

Férfiként Szerelmesen,

Gyermekin megsebzetten is,

Ő az én Gyémántom…

Egyszerű, Szeretem!

Éter Étek

Üdv, az Éterben, véred veszi a kétség karcos ökle

Csónakban vergődve, remény a holnap, de a gondolat

Az a rohadt gondolat, csak semmibe venne

Zakatol szüntelen, Én felszívódom sodródom.

Csendben nyög a kétség, suttog a remény

Fejemben még is zaj, párbaj téboly! Kemény,

a lélek játéka, hisz szólni nem mer ő sem!

Érezni a szív szokott, de realitása nincsen.

És az elme?

Az a rohadt elme csak kombinál, csacskaság világa,

a szívvel együtt menekülj, ez az ember halála

Szembeszállni nekem kell! Én vagyok a lélek?

Akkor kussban van a „világ” Én, takarja a képet!

Én vagyok én a téboly tetején, hentesbárd kezem

az utolsó perc vesztében, mégis hallgat a szentem!

Hazugság, tudod, gyáva a Szamár,

Kesereg a semmin, Éterén a kanál.

Fejbe csapva tántorog, lenyeli a fáma,

mert hót ziher hogy megint Én esem

Pofára!

Smaragd Éden

Ösztönlény

Örvény a mában, a Tekintet homályba vész,

lassan magával ragad az Örök,

kecses tánc, téboly, s való realitás.

Élet a lélegzete, mámor a hús mely lelkembe váj.

Gondolatban elvész, nem ember többé állatias,

de Angyali csillogó köpenybe burkol, már nincs Én!

Csendes sóhaj, éles lüktetés,

az éjben ördögtánc a pillanat!

Feledni? Oh Soha!

Még-idő fagyj örökbe, mert

várni többé, képtelen vagyok!

Más nem, halál lenne életem,

és keserű katatónia!

A percbe fagyva

Én nélkül lebegni akarok,

karjaiban!

Vénusz halála

Uralkodó volt hajdanán, de elvette eszét a Tükörjobb, s szolgává silányult. 

Nimfa, Vénusz, ki után hadak epekedtek , egyszerű ódon halandóvá lett. Hol van már a hatalom?

Hajdanán érintés s csók volt a mindenség, mely e tekintetekből az Istenaszzonyt imádta. Halott, megölte a vak vágy s a szerelmes rajongás! 

Látni, érezni! A múlandóság ízét még sosem tapasztalta, hogy azért az egy szempárért, ha kell kínok között halna.

Istenasszony halandó vagy! Lelked, véred veheti az, Ki egykoron vérét adta volna érted!

Hazug tévely Lélek, elhitetted az Éggel, hogy mást nem imád csak Téged! Elhagyta a trónt hát, elhagyta a Holdat, többé Tündér lénnyé már nem alakulhat! Elhagyta az otthont a biztonságos valót, hogy ki idecsalogatta belédöfje e karót!

Rájött a bús vénusz a halandóság kínjára, hogy kit oly bőszen imád, nem néz már rá úgy mint Bálványra.

Csak halandó asszony, olyan akár a többi, eldobni oly könnyű, s csekély bája az örökből múlandóvá érik.

Vágy

Kőszikla magány

Már nem vonz a szétszórt sokaság! 

Határ, lélek és gondolat nélkül cselekedni, oly nagy erő? Állatias tompa terror magunk ellen!

Uralni mi vágy és beteg önbuzgalom, az egó játéka, csak emberi küzdelem.

Lehet e igaz szeretet a sokaság sűrűjében? Hol fejed kapod combok, mellek, tárgyak közepette? Testet ölt a halál, tisztelni mi csorba képtelen lelkem!

A vakság, s fájdalom nem Szerelem! Hamis való, mi belőlünk fakad! Ráhúzva, béklyóban sikolt a szeretett Tárgy, de emberek vagyunk,a tett csorba, akár a testben rab tiszta tudat.
Nyugalom, ékes bölcs világ, tudatos szabad való,édes álom szememben! Megtalálni a cél! 
Mikor eljön a Való, édes béke lesz a jutalom, s kőszikla Magány!

Világom....

.. ha miénk lehetnél, nem lenne viszály csak szenvedély…
A Jó nincs fájdalomra kárhoztatva, a tapasztalat maga az
impulzus visszhang nélkül.
E világban nincs birtoklás.. se veszély s kevély ármány
semmi! Csak lélekgyűjtő.. idea mindenki...
Mindenben vagy.. és együtt egy a lény.. mi Mi és Én.
Szavakon, címkéken lovagolva, tépett sebet nem adna
hisz már nincs. Én a Tiéd Te az övék én a Miénk... Szabadság, se nem szabados viszály csak bizalmas Szeretet!

Kötés

 Érzés Fluktum

Cikázó csorba csonkok, össze vissza fűz mindent. Valós képet, erek sora

ad, ami belecementálódott a mikro struktúrába. Hiányt szül és ad.. Hiány
húzóerő a nagy és kicsiny erővonal, benne van a biologikumban, kőben és
a részecskékben.                      
A nagy fekete tart egyben és az óriás erőket tűnni hagyja, hogy majd visszatérhessen ereinkbe az erő, másképp. Fluktál
tompán és élesen, aki csendben születik újjá, meghallja.
Érző rezgés
semmi több, összeköt a többi párhuzammal, érezni ha figyelsz!

Csaló

 Tökély Magam

Semmibe mártott pátosz felleg, feledni forgó körhintában, zúgó fejjel, áh lehetetlen! Találni úgy sem lehet, jön, ha csak egy perc is, talán örökbe fagy.

Minden elvárás sírkő csupán, fájdalom, valós nem marad. 

Nehéz a lét, a hazug elme zúzza porrá, ha nem élhet. 

Érezni pedig káosz, hát mi végett tenné? Hisz Könnyűvé lenni az Ember által lehet!

Nincs Teljes, nincs Egész mi vagyunk egyedül!

Hinni lehet, de valót csak tapasztalni tudunk. 

Egyedül.. Ez a Valóság…

Hazugságok

Némák kora

Itt a kép az úr, puritán, nyers, kreált valóságában. A szurokfelszínen, sok túlbuzgó mártír lesi a sekélyes Úr minden rezdülését. 

Az Úr bűzös selyemfüggönybe burkolja azon keveseket, akik önnön imádatukba vesztek. Mindezek ellenére csodálatra méltó kisközösség. A szuroktenger tetején aranytálcán úszva, sikerrel tettetik a kicsiknek a jólét látszatát. 

Színes álmokat vetítenek eléjük, és a tömeg szüntelen éljenzik. Gondolat írmagja sem születik. Hasztalan az ellenállás, az aranyba burkolt kötél, szorosan a kicsik nyaka köré fonódik, majd lassan magával rántja a többit is. 

Szuroktető vagy szurokerdő egyre megy, aki e bűvölet rabja, előbb vagy utóbb elmerül…

Hazugságok

Hirdetés

Hirdetés feladója: Szőke a Herceg

Jelige: Boldogan míg meg nem…

Karcsú, még alig használt karosszériájú, csillámos Je"nő"t keresek,lehetőleg lágy vonásokkal.A Tompa tekintet előnyt jelent, de nem feltétel!

A konyhában serény, legényt dicsérni nem rest. Halk szinte nesztelen, kérésre meztelen, engedelmes. Az enyhe vakolat nem hátrány!

Utóirat: Kérem a kacsák kíméljenek!

Hazugságok

Csónak

Lék vagy kerék?

Furfangos rabláncon combosodik a női nép! Kopognék a kongó fejeken, de fal kemény. Így hát Ordítok!

JENŐ! JENŐ! TE HÜLYE NŐ!

Addig evezed, míg kifordul a beled! Szólalj már meg ha valami nem tetszik! Oh hogy NEKI derogál, kapd össze magad NE CSAK MOROGJÁL! 

ÉBRESZTŐ! Leadsz öt - hat kilót? Minek aranyom, ha gyűlölöd mit anyád alul kitolt. Pardon hisz tudod, mire gondolok… A tükörben te vagy, nem a néma pátoszcsontok!

Ha körülnézel menten rádrontok, pedig jót akarok! Ne félj, a külső jeges, jogos világ nem határoz meg! A férfi magáért él, a nő meg csak magában remeg?!

Tisztes társ, pár, kedves, ki nem koldul s nyom száz súllyal, ő való, de tudd, míg hánysz magadtól jobb a cián, érvágás vagy karó!

Szeretni addig, senki sem fog igazán, míg a fécesz alantas szagát érzed magad láttán! 

Válasz

Valóságos? A lélek vétek vésett falába kapaszkodni, s vak bottal botorkálni a mába… Valóság?

Valami súly tűnik, a tövis mit érzett csak fantom martalék. Ott volt tán valaha is?

Keservben koldult külső áldásért, de sehol sem lelte. Száraz sivatag lett… e Változás mindig életet hoz!

Tolonganak az új síkok, sebesen robognak, alig látni mit takar. Belül a vadat lassan elcsitítja a pillanat heve, s koldusbot nélkül hull az ölébe Szerelme.. maga az Élet….

Őrület

Az Őrület teszi az embert Emberré.. Hisz értelem egy csöpp annyi sincs, csak mit belül kreál a semmi. A bizonyosság látszata a bizonytalanban.. ócska luxus.
A káosz volt az örök rendszer Ura, e tudat felfogni képtelen! Sokaságba, mások képébe veszve bolyong a horda.. az Őrültet meghurcolva, trófeába foglalják ön nyomorukat…
Az állandóba szerelmesen belefullad minden mi él. Rácsodálkozni arra mi Van, oly nehéz.. és lélegezni így...
Értelmetlen.. Birkák aludjatok.. örökké! Látni a látszatot Én sosem fogom.. csak az Igaz érdekel!

Hold&Nap

Eltűnni a Hold örök tükrében, s a Nap tettes tolvaj táncát járva, egyesülnek az örökben.

Gyilkos hazug holtak jártok s keltek, de mit táplál lelketek, ha az álom örökében nem érzitek mi a való tudás?! Belegondolni magad, s testében áramlani könnyben és kétségben épp oly üdítő, mint tompán a ködben pördülni, ékes mosollyal.


Kényes e világ! Óva táncban, kavargó lombokban egyesülve, álmodni a mát s az idő folyamát. Csak ez kell!!

Akarat

Mondd erőlködik e a szél ha fúj? Mikor a levél könny nélkül elhull? Önmagam börtöne vagyok! Magam okoztam, mi fájdalmat adott. A Birtok súllyal borít, de a Szeretet türelemre tanít. Mozdulni akarva nem lehet, a lánc lomha lényem. Boldog ki szabad vággyal, gyerekként mosollyal szeret, megváltja magát, az embereket!

Folytókötél....

Amit birtokolsz birtokba vesz, mosolyban fuldokolsz kéred, de nem ereszt..
Ólom hátad.. láncon lábad.. sikoly szádon.. Élet, így nem látni!
Oh Szent Rabiga... róna jósa se könyörül e sorson.. a jövő egy.. sorvadó kerted majd eleped...
Elmúlik a csillogás, haldokló tekintet, minden mi oly Igaz volt.. mára csak legyint.. oh már megint?
Tövistóga billog, micsoda móka.. mondd, megérte ráülni a lóra?
Csak egy sóhaj kell, elül, hogy ne üssön az ostor legbelül.. vágyott kétség szívbe karó.. ettől esendő a halandó..Szerelem?... Kérdi: Hol van az illat? Hol van az ihletem?
Magamban is lélegezni csak egyedül, nem azzal..Pátoszi Álombéli halmazzal...
s te kései pióca pusztulj a porba, vérem szívni ne merd... dögölj kártékony horda!!!
Trójai tánc, mocskos románc múlandó..az Élet a Szerelem nem pedig a Halandó.
Kecses Páva s Ékes Angyal, azért ne elégedj meg magaddal.. ragadjon el a pillanat, s e Vadat ékesítsd gondolattal!